Pénteken a moziban láttam az előzetesét. Előre tudom, hogy imádni fogom.
A történet és a látványvilág már előre is *5-ös.
Úgyhogy most bemutatom a film alapjául szolgáló könyvet, ami nagyon jó karácsonyi ajándék is lehet:
Pi Patel különös fiú. Tizenhat évesen elhatározza,
hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és
moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik,
de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét -
Piscine Molitor - egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek
csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a
táblára: ?=3,14. Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry
városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a
bajok: az állatkert nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az
állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része
velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a
Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel - valamint
egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna - és
egy Richard Parker nevű bengáli tigris! Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több 227 napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle
leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél
mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez
sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át?
Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt
tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép
ésszel az ilyesmit?
A Spanyolországban született, Kanadában élő Yann Martel egy
csapásra világhírű lett ezzel a lebilincselően izgalmas és fájdalmasan szép
könyvvel, amellyel elnyerte a Booker-díjat is, majd pedig kiadója nemzetközi
pályázatot hirdetett az illusztrálására, amit a horvát Tomislav Torjanac nyert el, így kiadták a regény izgalmát és szellemiségét
egyaránt ragyogóan kifejező festményeivel is. Illetve most, a filmnek köszönhetően más borítóval is.
Egy lebilincselő könyv. Pi és a bengáli
tigris találkozása pedig teljesen irracionális és mégis hiszünk benne,
mert ez a kapcsolat akkor, és ott sorsszerű és irigylésre méltó. Az
állatkert fogalmát új megvilágításba helyezi az író, az állatok
leírásai pedig rendkívül részletesek. Egy igazi spirituális
utazás, egy hajón amiből az ember nem akar kiszállni. Vannak könyvek, amelyeket nem lehet letenni. Ez olyan, hogy ha vége van, akkor újra kell kezdeni. Mindenkinek el kellene olvasni, sokat lehet belőle tanulni.
Nem tudom miért, de nekem az Ízek, imák, szerelmek jut eszembe róla. Biztosan a spirituális megtisztulás, és személyiségfejlődés miatt.
A filmet Ang Lee rendezte, szeptember 28.-án ez a film nyitotta meg az 50. New York-i Filmfesztivált. Várhatóan december elején vetítik a hazai mozik!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése