Ezt a könyvet még nyár végén olvastam. A strandon megláttam
egy napozó lány kezében, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Miután
hazaértem, rákerestem, és igen, egyből tudtam, hogy ez kell nekem. Egy könnyed
olvasmány, tele szerelemmel, hódítással, bonyodalmakkal és Rómával. Szerencsére
ezek mellett a kulináris élvezetekben is elmerülhetünk, a sok ismert, és
kevésbé ismert látnivaló mellett. Ahogy a könyv hátoldalán is írja: „Ez a könyv
nemcsak szellemes románc, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris
kalandregény is egyben.”
Először is, ami a legszembetűnőbb. Nagyon, hmm… fura, a borítója. Egyszerűen épp ésszel nem tudom felfogni, hogy a zöldségeket miért olyan rondán
nyomták oda, pixeles az összes, és ehhez nem kell nagy megfigyelőképesség. Főleg a padlizsánnál. De
lépjünk túl ezen, szerencsére a könyveket nem a borítójuk alapján kell elítélni.
Tetszik, a könyvben, hogy részekre van osztva, minden ilyen rész előtt olvashatunk, egy olasz konyhával kapcsolatos könyvből, ami főleg a fogások bemutatására, és jelentőségére helyezi a hangsúlyt, ezzel is érzékelteti, hogy hol tartunk a cselekményben. Az előétel a bevezetés, a desszert pedig a egyértelműen a végkifejlet lesz.
Remek megoldás!
Rómába, az örök városba érkezik Laura, aki
Amerikában elnyert egy művészettörténeti ösztöndíjat, és ennek köszönhetően
ezen a csodás, helyen töltheti el élete legszebb nyarát. A tanulás, és a város
megismerése mellett természetesen nem marad érzéketlen az olasz macsókra sem,
de egy félresikeredett randevú után és egy barátnője (Carlotta) jó tanácsának
hatására, elhatározza, hogy ezen túl kizárólag olyan pasival randizik, aki nem
csak az ágyban virtuóz, hanem a konyhában is.
Erre a kijelentésre felfigyel Tommaso, az olasz
szívtipró, és akinek a hobbija az amerikai turisták felcsípése. Laurára is
szemet vetett, az első próbálkozása sikertelennek bizonyul, úgy gondolja, hogy
akkor is ő lesz az a férfi, aki először a konyhában, majd utána a hálószobában veszi
le a lányt a lábáról. Csakhogy ezzel az elhatározással egy baj van: Tommaso nem
tud főzni. Aztán jön az isteni ötlet, hogy ráveszi szobatársát és egyben
munkatársát, a kissé félénk és nem éppen dögös Brunót, hogy segítse neki
megszerezni a lányt. Mert Bruno tud főzni, nagyon is! Persze Bruno
belemegy a tervbe. A háttérben mindig ott van, ő főz, és álmodozik Lauráról,
akibe fülig szerelmes, mivel a piacokon már napok óta próbálta leszólítani. Bebizonyítja,
hogy az ízek tökéletes kombinálásával mennyire le lehet venni az embereket a
lábukról, vannak vágyfokozó és érzelem keltő fortélyok, amiket be is vet
rendesen, de sajnos a babérokat barátja Tommaso aratja le. Mindentéren.
Ám a történet igazán innentől kezd bonyolódni. Félreértések, félreértések
hátán, hazugságok hálói, rengeteg kacagtató és néhány szomorkás jelenet, újabb
szereplők megjelenése fokozza tovább a rekeszizmokat próbára tevő történet
izgalmasságát. Persze egy-két erotikus résszel megfűszerezve, ami csak
felcsigázza az olvasási vágyat (is) …
Végül lesz szakítás és egy újabb furcsa szerelem is kibontakozott, Laura
tanárával….
De ha mindent elmesélnék nem érné meg elolvasni. Viszont van még egy
kedvenc részem, erre felhívnám a figyelmet, a vége felé lesz:
Bruno a hegyekben, újabb szereplők, újabb fantasztikus tájak és szokások, újabb
isteni kaják, ééés erotika a szabadban (egyik kicsit morbidra sikerült)
hát, valahol látszik, hogy egy férfi írta ezt a történetet. :D
A végét nem árulom el, lehet találgatni, nem egy teljesen szokványos könyv,
nekem tetszett, és szerintem, még el fogom olvasni. Sőt, egy filmet is eltudnék belőle képzelni! :)
*E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése