" Öccsének korai halálának évfordulóján Jack O'Brien (Sean Penn), a modern világ rohanásába belefásult építész visszagondol sorsfordító gyermekkorára, azokra a texasi kisvárosban töltött évekre, mikor elveszítette ártatlanságát, angyali édesanyjához (Jessica Cgastain) és szigorú édesapjához (Brad Pitt) fűződő kapcsolata pedig örökre megváltozott. Az emlékek felidézése közben talán nem csupán a saját, de az egész emberiség helyét is megtalálja az univerzumban. "
Ide-oda ugrálunk az időben és személyek aktuális nézőpontja között, a születéstől a halálig. Egy átlagos család történetét mutatja be. Ami engem a film végéig érdekelt (több, mint 2 órás), az az, hogy hol és mikor és hogyan halt meg a fiú?? Vízbe fulladt? Vagy mi történt??
Ez egy igazi művészfilm, mind a képi világa, mind a zene. A műfaj kedvelői imádni fogják, a filmek kedvelői elismerik, de aki eleve nem szereti az ilyet neki se álljon. Igazából valahol nem értem a sejtszintű képeket és az univerzumot, vulkánt ... dinoszauruszok ???
Ha egy szóval kellene jellemeznem akkor az érdekes lenne az. 5/10-ből.
2011-ben a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma díjat kapott. Producere: Brad Pitt.
"A boldogsághoz szeretni kell, aki nem szeret, annak elillan az élet.
Légy jó másokhoz, ámulj, remélj!"
*E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése