FILM - Időről időre

Éljen október 23, hogy munkaszüneti nap, és tényleg nem dolgoztam, yee! Volt egy teljes nap szabadidőm, és ennek örömére moziztam (is) az egyik barátnőmmel, akivel már elég régen találkoztam és akivel jó előre kinéztük ezt a filmet magunknak. A film vetítése előtt beültünk egy cukrászdába, és kibeszéltük az elmúlt hónap történéseit, és egyebeket...
De ne húzzam már az időt, szóval, jöjjön egy kis ajánló! :)

21 éves korában Tim Lake (Domhnall Gleeson) rájön, hogy képes az időutazásra...

Egy újabb gyászos szilveszteri buli után Tim apja (Bill Nighy) közli a fiával, hogy a család férfitagjai mindig is képesek voltak utazni az időben. "Csak be kell menned egy sötét szekrénybe...ökölbe kell szorítanod a kezed, és arra gondolni, ahova jutni szeretnél". Sajnos Tim nem írhatja át a történelmet, de változtathat azon, ami a saját életében történt, tehát csak olyan helyekre és időpontokra utazhat vissza, amit már egyszer átélt, és pontosan tudja, mikor történt. Így hát úgy dönt, szerez magának egy barátnőt. Sajnos kiderül húga egyik barátnője által, hogy ez nem is olyan könnyű, mint ahogyan ő hitte....

Tim Londonba költözik a tengerparti Cornwallból, hogy ügyvédnek tanuljon. Ahol végre megismerkedik a gyönyörű, Kate Moss-fanatikus Maryvel (Rachel McAdams). Egymásba szeretnek egy menő vak-lakomán (Minden kút Rómába vezet-ben is van ilyen jelenet), aztán egy időutazás miatt ez meg nem történt lett. DE éppen akkor nyílik meg egy Kate Moss kiállítás így ismét találkoznak "először"... majd újra... és újra... Tim rájön, hogy ha egyszerre két fontos esemény történik az életben, akkor csak az egyiken tud változtatni, úgyhogy választania kell. Aztán végül a sok agyafúrt időutazás után Tim totálisan elnyeri a lány szívét.

Hősünk ezután arra használja képességét, hogy az első szex tökéletes legyen (úgy 3.alkalomra), majd létrehozza a tökéletes lánykérést és megmenti esküvőjét minden idők legrosszabb násznagyi beszédjétől; megmenti barátját egy szakmai katasztrófától, és húgát a lehető legrosszabb szerelemtől, de "saját kárán" megtanulja, hogy milyen hátrányai vannak, bizonyos események után az időutazásnak. Ezért mindent visszacsinál, és ráveszi a húgát a szakításra. (Direkt nem mesélek konkrétumokat, akkor nem lenne érdemes megnézni a filmet.) Szerintem a legjobb rész: a metróalagútban játszódó montázs, az utcazenészekkel, ami egy kapcsolat legjobb (és talán mindennapi) pillanatait mutatja be.

Ám ahogy az élete halad a nem megszokott medrében, Tim ráébred, hogy sajátos képessége nem mentheti meg őt azoktól a bánatoktól, amelyekben minden családnak része van. Ezért megpróbálja úgy élni az életét, hogy minden napban találjon valami jót, hogy ne kelljen egyes napokat újra átélni és minden napot úgy éljen, mintha az utolsó lenne, és csak azokkal az emberekkel törődjön, akiket szeret és fontos neki.

Metróalagútban

Domhnall Gleeson neve, nekem nem mondott semmit, és ez olyan sokat most sem változott. Viszont szerintem jól állt neki ez a szerep. Örültem, hogy nem egy eszeveszetten jó pasi játssza, hanem egy átlag, vöröses hajú, kissé béna, de annál szeretetreméltóbb karakter.

Rachel ugyanolyan tündéri, mint minden hasonló filmjében, örülök, hogy ő szerepel benne, nem mellesleg nagyon jól áll neki a rövid haj is :) Bill Nighy ugyanolyan laza és jófej, mint mindig, remekül játszotta a szerepét! Ahogy észrevettem Curtis filmjeinek nem elhanyagolható része.

Kicsit féltem, hogy Az időutazó feleségének a gyenge utánzata lesz, de bátran kijelenthetem, hogy a két filmben sok közös vonás nem igen fedezhető fel. Szerencsére. Nagyon mély érzésű, szívvel-lélekkel készített mű lett a végeredmény. Richard Curtis a család fontosságáról kezdett írni, a forgatókönyv írása közben veszítette el szüleit, valószínűleg ezért is van ennyire jól kidolgozva az apa-fiú kapcsolat is, a szerelmi szál mellett. Szerintem azért is lehet sikeres, mert rendkívül személyes lett a film hangulata. A bemutató után bejelentette, hogy ez volt az utolsó film a rendezésében.

Pontozás: Minimum a maximális duplája, 10*2. Ez a film kicsit talán megtanít arra, hogyan kell megtalálni a boldogságot, és hogyan gazdálkodjuk az időnkkel, amit az élet nekünk szánt, és természetesen azt, hogy minden napban van valami szép. :)

*E