márciusi szösszenet

Annyi mindent szeretnék elmesélni, és megmutatni, főleg mert van, ami már olyan régen történt... de várok még, a barátnőmre, hogy végre találkozzunk. Január első hete környékén futottunk össze utoljára (ez a pontos megnevezése, mert fél óra sem volt). Igaz akkor kétszer is, de nem éppen vidám dolgok miatt. Sz@r ez így.
Megint előjön az az érzésem, hogy senkim nincs, vagy aki van, az sose ér rám..... kikészít. vagyis megpróbál kikészíteni ez az érzés, de nem hagyom neki, mert ettől függetlenül meg vidám vagyok, meg boldog és jó sokat nevetek, meg filmezek; feltalálom magam.......

Amúgy rengeteg a meló, azt érzem, hogy sosem érem magam utol, és kifutok a határidőből, meg már most látom, hogy a tanulás is brutális mennyiségben fog rámzúdulni. -OFF-

Igazából most azért írtam, hogy jelezzem: nem tűntem el és még élek.
Március közepe van lassan, és velem semmi sem történt igazából :)
Najóó, múlt hétvégén buliba voltam (idén először), ma este pedig színházba megyek a Csoportterápiát nézzük meg. Amolyan céges nőnapi ajándéknak fogom fel, mert hétfőn kaptuk a felköszöntést és a virágot; kedden pedig a jegyeket is. Régen voltam színházban, úgy ezer éve (2008 körül) szeretem ezt a fajta kikapcsolódást is, ráadásul vígjátékra megyünk, úgyhogy talán feledteti velem a mérgemet. :)
[nézegettem a színház oldalát, hogy mégis milyen lesz az előadás, és megvilágosodtam: májusban színház jeggyel ajándékozom meg anyut szülinapjára, vagyis 3 jegyet veszek, mert anya anyukája -mama- is májusi, engem meg nem hagyhatnak ki ilyen jó buliból, úgyhogy az összesen 3]

ciklámen, kollégáktól

Jobb oldal 14. sor 7. szék - az enyém :)

A hülye rohadt banános reklámtól meg a falra mászok már, mindent letiltottam, mégsem tűnik el, valakinek valami ötlete??? .... blogger, te is csak felidegesítesz. -_-"
*E