Iszonyatosan elvagyok maradva mindennel: a szociológia beadandó megírása nehezebb volt, mint gondoltam, 4 napomba, vagyis estémbe telt 6 (HAT) oldal megírása, de szerencsére kész, és leadhatom holnap; az állattan tanulás is minden erőmet elvette/elveszi, pedig még CSAK a szarvasmarha, ló és tyúk csontok amibe belekezdtem, emellett a munka, a munka és még több munka. Időpontot már kértem, a kozmetikus volt "életbevágó", valamiért a karácsony előtti kozmetikus jót tesz a lelkemnek, na meg persze az arcomnak is, már nagyon várom. Sajnos a karácsonyra készülődésnek konkrétan már nincsen helye a napirendemben, áldom az eszem, hogy már 2 hónapja folyamatosan vásárolgattam ajándékokat...
DE nem húzom most az időt, gyorsan jöjjön az "elmaradásom" :)
9. Kedvenc karácsonyi könyv:
DE nem húzom most az időt, gyorsan jöjjön az "elmaradásom" :)
9. Kedvenc karácsonyi könyv:
Ez most egy kicsit gyermetegen fog tűnni, de nekem a kedvenc könyvem kiskorom óta egy kemény-lapos könyv, amiben egy vers van; Weöres Sándor: Száncsengő.
Egyébként mindig az előző karácsonyra kapott könyv a legkarácsonyibb nekem, mivel egyből nekiállok olvasni. Sajnos a Karácsonyi ének könyv változata eddig kimaradt az életemből. De a tavalyról jött legkedvencebb az Ebéd Párizsban :)
10. Legkedvesebb emlék:
Nekem minden karácsonyi emlék kedves. Veszekedős-kiabálós 'olasz' család vagyunk, de a karácsony szinte szent, olyankor béke van és szeretet, együtt falunk fel mindent, filmezünk, közösen díszítjük fel a fát. Nagyon szeretem ezt az időszakot. A legkedvesebb emlék mégis olyan, amikor HÓ volt. Imádom a havat, karácsonyimádó, hóbuzi vagyok. Egyszerűen nem élhetek hó nélkül, és igazán ilyen karácsony akkor volt, amikor kb elsőbe jártam. Egyik szent estés napon is így volt, szánkóztunk és hóembert építettünk az utcabeli barátaimmal, majd délután apával körbejártunk a baráti családokat, de valamiért túl sokat. Csak később tudatosodott bennem, meg anyáék is mesélték, hogy mindenki éppen akkor díszitette a fát, és apának nem volt jobb ötlete, ezért össze-vissza kalistoltuk az ismerősöket. Fura is volt, hogy egy gyerek sem volt otthon, és csak a konyhában ülhettünk. Ha most visszagondolok rá, mindig eszembe jut, milyen jó is volt a gyermeki tudatlanság. Természetesen mire hazaértünk, már megjött a Jézuska a fával, és az ajándékokkal. Sosem felejtem el.
Nekem minden karácsonyi emlék kedves. Veszekedős-kiabálós 'olasz' család vagyunk, de a karácsony szinte szent, olyankor béke van és szeretet, együtt falunk fel mindent, filmezünk, közösen díszítjük fel a fát. Nagyon szeretem ezt az időszakot. A legkedvesebb emlék mégis olyan, amikor HÓ volt. Imádom a havat, karácsonyimádó, hóbuzi vagyok. Egyszerűen nem élhetek hó nélkül, és igazán ilyen karácsony akkor volt, amikor kb elsőbe jártam. Egyik szent estés napon is így volt, szánkóztunk és hóembert építettünk az utcabeli barátaimmal, majd délután apával körbejártunk a baráti családokat, de valamiért túl sokat. Csak később tudatosodott bennem, meg anyáék is mesélték, hogy mindenki éppen akkor díszitette a fát, és apának nem volt jobb ötlete, ezért össze-vissza kalistoltuk az ismerősöket. Fura is volt, hogy egy gyerek sem volt otthon, és csak a konyhában ülhettünk. Ha most visszagondolok rá, mindig eszembe jut, milyen jó is volt a gyermeki tudatlanság. Természetesen mire hazaértünk, már megjött a Jézuska a fával, és az ajándékokkal. Sosem felejtem el.
11. Ilyen volt a karácsony kiskoromban:
Apukám volt a megbízott, aki a fadíszítés alatt lefoglalt, és eltávolított otthonról, néha elég ötlettelenül. Úgyhogy amikor már kicsit nagyobb voltam, általában az ajándékok akkor szoktak a fa alá kerülni, amíg én fürödtem..... Jellemző, még véletlenül se tudtam kilesni a Jézuskát. Amikor már tudtam az igazságot a karácsonyról, én is kivettem a részem a munkából. A család egyik része főzött, a másik fát díszített, gondolom nem lepek meg senkit azzal, hogy én a 2. tábort erősítettem. Nálunk mindig szent estén volt az ajándékozás, közösen a vacsora után, egymás után sorban néztük és nézzük meg a mai napig a meglepetéseket; ezzel is megtisztelve egymást. Sok ölelés és puszi mellett. Elég átlagos, de nálunk ez mindig így volt, és szerintem így is marad már. Legalábbis remélem. :)
Régen a vacsora után rokonozni mentünk, apám nővéréhez, a keresztanyámékhoz; ahogy én emlékszem minden évben mi mentünk, de ez pár évig ment csak, hamar megszüntették anyáék, és én nem is bántam. Amúgy mindig azt az ajándékot kaptam, amit nagyon szerettem volna, illetve mindennek nagyon örültem, amit kaptam, az ajándékozás volt a lényeg, nem az, amit kaptam.
Régen a vacsora után rokonozni mentünk, apám nővéréhez, a keresztanyámékhoz; ahogy én emlékszem minden évben mi mentünk, de ez pár évig ment csak, hamar megszüntették anyáék, és én nem is bántam. Amúgy mindig azt az ajándékot kaptam, amit nagyon szerettem volna, illetve mindennek nagyon örültem, amit kaptam, az ajándékozás volt a lényeg, nem az, amit kaptam.
Neharagudjatok, de most csak ennyire futotta!
*E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése