Minden, amit szeretünk: FILM / KÖNYV: Francis Scott Fitzgerald

Történetleírást tartalmazhat! Vagyis szinte csak azt tartalmaz.
Előre szólok, hosszú poszt lesz :)

Május 19-én, Pünkösd vasárnap mozizást terveztünk, mivel az idő adott volt hozzá; szinte egész hétvégén esett... A választásunk mi másra esett volna, mint A nagy Gatsby ??!

"A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos. Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni - és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Ám amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával, Nick Carraway-el (Tobey Maguire), neki elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét, Daisy-t (Carey Mullingan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte."

A könyvet nem olvastam, még; és az első filmadaptációt sem láttam Robert Redford-dal, de nem tartom kizártnak, hogy pótlom azt is. Ez a 2012-es verzió nagyon-nagyon tetszett!!!! Viszont a 3 órát soknak tartom, kicsit voltak időhúzós, vontatott részek, de megbocsátom, a zene, a látvány és úgy egyben minden kárpótolt ezért. Nem volt bántóan hosszú, mivel egy percig sem untam, és az órámat sem nézegettem közben.

Nekem a történet is tetszik, mire nem képes az ember, ha valamit nagyon akar, és milyen türelmes és kitartó tud lenni, ha úgy gondolja, van miért. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit is írjak elmesélni nem szeretnék mindent, hogy legyen miért megnézni.

A 20'as évek nagyon magával ragadtak, eddig sem állt tőlem távol ez a kor, de most kicsit felturbózva mégjobban tetszik. Szerintem Baz Luhrmann és csapata igazán nagyszerűt alkotott! A zeneválasztások meglepőek, de nagyon jók, és sokat lendítenek a filmen. Úgy gondolom, hogy egy kicsi aktualitása is van ennek az egész történetnek.

Leonardo DiCaprio valamiért nem volt annyira szimpatikus nekem, eddig, a tehetségét és a művészi képességeit mindig is elismertem, de most már a szimpátiámat is elnyerte; Tobey Maguire-nek viszont nem sikerült, eddig sem szerettem, és ezután sem fogom, engem idegesít a nézése, nem is értem hogy lehet színész, annyira kifejezéstelen az arca :D

A film igazából egy szerelmi történet, de ezen kívül nagy szerepe van a pénznek, a társadalmi rangoknak/státuszoknak, a szeszcsempészésnek, a féktelen buliknak, a csillogásnak, a nőknek és a hazugságoknak.

Jay Gatsby rejtélyes gazdagsága az egyik fő része, a hatalmas palotájában hétről-hétre remekbeszabott bulikat tart, ahol bármi megtörténhet, minden túlzással, és csillogással, amit csak el tudunk képzelni. Éjjelente a part túloldalán nézi a szemközti birtok zöld jelzőfényét, ahol régi szerelme (másik fő szál), Daisy él a férjével. Mikor kiderül, hogy Gatsby szomszédságába költözött Nick, unokatestvére Daisynek, elkezdődik a visszahódítás. Közben megismerjük az ellentétes világot a szegénységet, ahonnan Daisy férjének szeretője is származik a benzinkutas felesége, Myrtle (Isla Fisher). Illetve, hogyan csalja Daisyt Tom Buchanan…

Megtudjuk, hogy Gatsby elképzelt gazdagságával végig Daisynek akar imponálni, és hogy igazából, minden, amit megtett, csak is miatta történt, hogy 5 év után ott folytathassák, ahol abba kellet hagyniuk, de sajnos ez lehetetlen, azt az elmúlt időt semennyi pénzzel sem lehet visszaszerezni.
Ezeket Nick Carrawaytől tudjuk meg, mivel a szanatóriumban, orvosa tanácsára kezdi leírni az emlékeit, amitől depressziós lett, majd könyvbe rendezte, ez adja meg a történet keretét.

Szerintem a film azért is ilyen jó, mert nagyon dinamikus, színes, lendületes, sok benne az ellentmondás, a túlzás és végig figyelni kell, hogy mi miért történik, emellett meg kell látni benne a mélyen elrejtett nagy igazságokat is. A 3D-től még látványosabb a történet.
A zene pedig mindig illik a cselekményhez, amivel sokat dob a filmen.

A film egészen az 1920-as évekre repít minket, ahol még minden férfi elegánsan, és stílusosan kombinálta a ruhadarabjait. A filmben szereplő kosztümök nagyon jól visszaadják a 20-as évek eleganciáját, és a luxus látszatát. Mivel nem sok olyan ruha maradt fenn, ami kibírta volna a forgatást, ezért az összeset újonnan tervezték, amit Miuccio Prada nevéhez fűzhetünk. A háború után, amikor az emberek azt hordhattak, amit csak szerettek volna, és megváltozott az életvitelük, az erkölcsök lehulltak, egyre gátlástalanabbul lehetett öltözni… (szerintem nagyon jól eltalálta a régi és új egyesítését) Külön érdekesség még, hogy egyedül Gatsby nem visel fekete szmokingot, inkább sötétkéket, fehéret, barnát és más púder színeket. Az én örömömre talán jobban elterjed majd a Gatsbység a pasik körében :) Szívesen felvenném Daisy Buchanan ruháit, és ékszereit: hosszú gyöngysorok, és meseszép fejdíszek, szerintem csodálatosak. Szerintem 10ből /12 :)