Sokat gondolkoztam, mivel kezdjem, a választásom egy
verseskötetre esett.
Závada Péter: Ahol megszakad
Honnan ismerhetjük??? Hát, lehet, hogy páran meglepődnek, de
Akkezdet Phiai egyik tagjának első verseskötete. Akik ismerik őket, tudják,
hogy dalaik is azt sugallják, hogy a versek jók, a rímek fontosak, és mindenkit
buzdítanak a költészet szeretetére, a versek olvasására.
Én egy kedves ismerősöm ajánlása miatt olvastam el, és nem csalódtam, a
versekben….
A könyv árában igen (1490 huf), és abban is, hogy hamar végeztem vele. 68
oldalas, abból kb 10 oldalon nincs semmi, vagy semmi érdekes, és a
tartalomjegyzéket nem számoltam bele.
A könyvben a modern, szókimondó stílustól a régies, szép jelzőkkel ellátottig
mindent megtalálunk. Érzésekben sem szenvedünk hiányt, viszont, aki nem ismeri
Budapestet, az 1-2 verset sem fog érteni, mivel a legtöbb hasonlat oda fűződik,
de ez a hátoldalon is egyértelművé válik. :
„A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon
hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter
versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet
Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos
irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg
zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a
szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a
családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.”
Nekem főleg a szerelmes versek tetszenek, vagy lehet, hogy ezt csak én látom
bele???
Íme néhány kedvencem, döntsétek el ti, véleményeket is várok …
FILM HELYETT
Ma film helyett megnéztük azt a fát.
A híres részt, mikor vörösre vált,
és már nem önmaga többé a sárga.
Az arcodról visszaverődött
a levelek filmkocka-villogása.
Még az a pergő hang is járt vele
– mint egy némafilm, ha nincs zene.
Aztán láttuk, ahogy egy korhadt törzstől
három sorstársa egyre távolabb dől.
Az egyik, a legszélső, egész távol:
sorozatfelvétel a pusztulásról.
Majd néhány őszi vágóképpel később
egy elég bátortalan ölelés jött,
valami furcsa szerelmi történet:
csókolóztak benne egy fa törzsének
támaszkodva – lehet, hogy épp mi ketten:
néma szereplők egy képzelt ligetben.
NUGÁT
„A Sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén
elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását…”
elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását…”
a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós, kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a Holdon
zsebembe szárad édes olvadéka
rumos, diós, kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a Holdon
zsebembe szárad édes olvadéka
de holmi krémre, mondd babám, ki gondol
e gejl, cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra
e gejl, cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra
legyél csokimba málna-grannulátum
leszek csigádba jó fahéj, igérem
s ha jő papírod oldalán a dátum
leszek csigádba jó fahéj, igérem
s ha jő papírod oldalán a dátum
mi majd bután kacagva, kéz a kézben
akár egy-egy falatka, föl-le járunk
a zord idő metál-protézisében
akár egy-egy falatka, föl-le járunk
a zord idő metál-protézisében
Kedvencem:
SZINOPSZIS
Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.
Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.
De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!
Piknikmedve
VálaszTörlésKezed zsebemből napra nap kisiklik.
Pokrócainkon megszáradt a sár.
Bögrénkben, nézd, kihűlt az epres Pickwick.
Mint teából a gőz, elszállt a nyár.
A fűben eldobált, üres staniclik.
Kifosztva áll egy uzsonnás kosár.
Hát véget ért e víg, tóparti piknik
- érzed, hisz szívünk egy rugóra jár.
S elszállt a vágy is, lám, a nice weather-rel,
nem őrködik fölötte senki sem,
nem írok zöld tisztást morcos vadőrrel,
s nem hívlak úgy, hogy cukros szendvicsem,
csupán a rőt avar ropog ma zárszót
várván az őszt, e torkos Medve Lászlót.
Áspis
VálaszTörlésOlyan vagy, édes, mint a mérges áspis
s én, mint a légért kapkodó egér.
Bár szívemen melengethetnék mást is,
egy csókod minden fulladást megér.
Máskor pedig, mint trópusok boája,
filmekből ismerős constrictorok,
a szád, édes, te is úgy tartod á-ra,
s feltárul, fel, a vége-nincs torok.
Testemben mindahány parányi csont van,
akár a tökmag héja, összeroppan
irgalmatlan diótörőd alatt.
Mint zöld mambák, ha prédájukat űzik,
a félelem szívembe begyűrűzik
- mivégre, mondd, e gyilkos indulat?