2012. október 16., kedd

KÖNYV - Závada Péter: Ahol megszakad

Sokat gondolkoztam, mivel kezdjem, a választásom egy verseskötetre esett.
Závada Péter: Ahol megszakad
Honnan ismerhetjük??? Hát, lehet, hogy páran meglepődnek, de Akkezdet Phiai egyik tagjának első verseskötete. Akik ismerik őket, tudják, hogy dalaik is azt sugallják, hogy a versek jók, a rímek fontosak, és mindenkit buzdítanak a költészet szeretetére, a versek olvasására.
Én egy kedves ismerősöm ajánlása miatt olvastam el, és nem csalódtam, a versekben….
A könyv árában igen (1490 huf), és abban is, hogy hamar végeztem vele. 68 oldalas, abból kb 10 oldalon nincs semmi, vagy semmi érdekes, és a tartalomjegyzéket nem számoltam bele.
A könyvben a modern, szókimondó stílustól a régies, szép jelzőkkel ellátottig mindent megtalálunk. Érzésekben sem szenvedünk hiányt, viszont, aki nem ismeri Budapestet, az 1-2 verset sem fog érteni, mivel a legtöbb hasonlat oda fűződik, de ez a hátoldalon is egyértelművé válik. :

„A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.”

Nekem főleg a szerelmes versek tetszenek, vagy lehet, hogy ezt csak én látom bele???
Íme néhány kedvencem, döntsétek el ti, véleményeket is várok …


FILM HELYETT

Ma film helyett  megnéztük azt a fát.
A híres részt, mikor vörösre vált,
és már nem önmaga többé a sárga.
Az arcodról visszaverődött
a levelek filmkocka-villogása.
Még az a pergő hang is járt vele
– mint egy némafilm, ha nincs zene.
Aztán láttuk, ahogy egy korhadt törzstől
három sorstársa egyre távolabb dől.
Az egyik, a legszélső, egész távol:
sorozatfelvétel a pusztulásról.
Majd néhány őszi vágóképpel később
egy elég bátortalan ölelés jött,
valami furcsa szerelmi történet:
csókolóztak benne egy fa törzsének
támaszkodva – lehet, hogy épp mi ketten:
néma szereplők egy képzelt ligetben.


NUGÁT
           „A Sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén
           elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását…”

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós, kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a Holdon
zsebembe szárad édes olvadéka

de holmi krémre, mondd babám, ki gondol
e gejl, cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra

legyél csokimba málna-grannulátum
leszek csigádba jó fahéj, igérem
s ha jő papírod oldalán a dátum

mi majd bután kacagva, kéz a kézben
akár egy-egy falatka, föl-le járunk
a zord idő metál-protézisében


Kedvencem:

SZINOPSZIS

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?


Libri Könyvkiadó, 2012 - Ára: 1490,-
*E

2 megjegyzés:

  1. Piknikmedve

    Kezed zsebemből napra nap kisiklik.
    Pokrócainkon megszáradt a sár.
    Bögrénkben, nézd, kihűlt az epres Pickwick.
    Mint teából a gőz, elszállt a nyár.

    A fűben eldobált, üres staniclik.
    Kifosztva áll egy uzsonnás kosár.
    Hát véget ért e víg, tóparti piknik
    - érzed, hisz szívünk egy rugóra jár.

    S elszállt a vágy is, lám, a nice weather-rel,
    nem őrködik fölötte senki sem,
    nem írok zöld tisztást morcos vadőrrel,
    s nem hívlak úgy, hogy cukros szendvicsem,

    csupán a rőt avar ropog ma zárszót
    várván az őszt, e torkos Medve Lászlót.

    VálaszTörlés
  2. Áspis

    Olyan vagy, édes, mint a mérges áspis
    s én, mint a légért kapkodó egér.
    Bár szívemen melengethetnék mást is,
    egy csókod minden fulladást megér.

    Máskor pedig, mint trópusok boája,
    filmekből ismerős constrictorok,
    a szád, édes, te is úgy tartod á-ra,
    s feltárul, fel, a vége-nincs torok.

    Testemben mindahány parányi csont van,
    akár a tökmag héja, összeroppan
    irgalmatlan diótörőd alatt.

    Mint zöld mambák, ha prédájukat űzik,
    a félelem szívembe begyűrűzik
    - mivégre, mondd, e gyilkos indulat?

    VálaszTörlés